Tehetséggondozás lovas módra

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából létrejött Nemzeti Tehetség Program alapvető célja a Magyarországon és a külhoni magyarlakta területeken a tehetségsegítés fejlesztése. A programon belül Margitics Ildikó, mentálhigiénés segítő szakember, tehetségfejlesztő lovas sportprogramot indított, amelynek záróakkordja egy utazás volt a soltszentimrei El Bronco Ranchra és a Kecskeméti Hírös Lovardába.

Ildikót kérdeztem az utazás élményeiről, érdekességeiről.

Margitics Ildikó:

„Ahhoz, hogy fejlődjünk, tanulni kell, ahhoz, hogy tanuljunk, utazni kell. Minden utazás új élményekkel, új kalandokkal és új ismeretségekkel gazdagít minket.

Pár évvel ezelőtt egy osztrák fiatal volt a vendégem, aki azt mesélte, hogy kilenc hónap utazás alatt többet tanult a világról, mint az iskolában 10 év alatt.

Az egész tavaly szeptemberben kezdődött, mikor elkezdtük tehetségfejlesztő lovas sportprogramunkat. A foglalkozások szombatonként voltak megtartva. Másfél óra elméleti és másfél óra gyakorlati anyagot vettünk át nyolc fiatallal. Az elméleti foglalkozások öt téma köré voltak felépítve: társas készségek fejlesztése, kognitív készségek fejlesztése, feszültség-, szorongás-, stresszkezelés, önértékelés és önbizalom fejlesztése, kommunikáció fejlesztése.

A programot nagy lelkesedéssel kezdtük el, mert olyan foglalkozásokat tarthattunk, melyek számunkra is nagyon érdekesek voltak. A korosztály és a csapat résztvevői mind hozzájárultak ahhoz, hogy egész idő alatt vidáman teljenek az alkalmak. Örömmel töltött el az együttlét a számomra kedves fiatalokkal, akik mindig felvidítottak. Már a munkaterv kidolgozása is értékes időtöltés volt. Igyekeztem olyan anyagokkal készülni, amelyeket játékos formában tanulhattak meg a. A témák életre szóló hasznos tapasztalatokkal gazdagítják a résztvevőket, akik életük bármely területén fel tudják használni az itt szerzett tudást.

Az utazás során meglátogattuk tanáromat és egyben barátunkat, Vajda Rudolfot, akinek rengeteg hálával tartozom. Szerettem volna megosztani a fiatalokkal azokat az élményeket, melyeket akkor szereztem, amikor lovagolni tanultam nála. Határtalanul boldog és büszke voltam, amikor ifjú lovasaink bemutatták tudásukat az El Bronco Ranchon. Mindannyian kipróbálhatták a lovasíjászatot. Jó érzés volt látni, hogy milyen ügyesen oldották meg a feladatokat. Az utazás második napján a western stílussal ismerkedhettünk meg a gyakorlatban. Hihetetlen élmény volt, hiszen ez egy teljesen másfajta lovaglási mód, a szigorú és komoly angol stílus ellentéte. Ebben a műfajban a pozitív megerősítés és a lóval kialakított kapcsolat a lényeg. Köszönjük Pál Zoltánnak, hogy olyan magasfokú előadásban részesülhettünk, hogy egy ideig csak néztünk ki a fejünkből. Még kell egy kis idő, mire minden új információ a helyére kerül, de már ezért megérte megtenni ezt a hosszú és fáradtságos utat. A kellemes fáradalmak mellett, illetve ellenére a hátsó ülésen zengett a „Hosszú Katinka” és egyéb vidámságok, felpörgött a hangulat.

A westernlovaglás izgalmai után kocsikázni mentünk, gyönyörködhettünk a környék szépségeiben. Csendes volt a táj, ragyogóan sütött a Nap és jó volt együtt lenni vidám csapatunkkal! Az erdő ontotta friss fenyőillatát, és igen, ez maga volt a boldogság! Előttünk a két erős ló, fölöttünk a kék ég. Csodás volt! Ezek olyan élmények, amelyeket nem lehet szavakkal átadni!

Az utazás második célja a Kecskeméti Hírös Lovarda volt. B. Tóth Ferenc szeretettel várt minket, külhoni magyarokat, ami számomra igen megható volt! Nagyon hálás vagyok, hogy fogadta kis csapatunkat és körbevezetett az ötpatkós lovardában, amelynek párja nincs! A fiatalok itt is rengeteg érdekes és értékes dologról hallhattak. A lovarda megálmodója mesélt nekünk a magyar történelem nagy eseményeiről, a kommunizmus hatásairól a lovas életre és a lovarda építésének körülményeiről. Ámultunk és bámultunk!”

Ildikó beszámolója mellett kíváncsi voltam, vajon a gyerekek hogyan élték meg az utazást, milyen tapasztalatokat szereztek az egész tanéven átnyúló program alatt.

Horjánszki Eszter egy igen fontos gondolatot osztott meg velem, amit az utazáson tanult: „Nem szabad feladnunk, akkor sem, ha nem sikerül! Minden jó lovas elrontotta az első lovát. Itt eszembe jut a Szelíd Lovasközpont mottója: „Többre vagy képes, mint gondolnád!” Úgy gondolom, Eszter kijelentése szorosan kapcsolódik ehhez.

Egy idézettel folytatta mondanivalóját:
„Az élet értelme minden ember számára a fejlődés, mint ahogy a fák és növények célja is ez. A fák és növények ott nőnek, ahová ültették őket, automatikusan, és megszabott keretek között; az ember viszont szabadon fejlődhet és mozoghat tetszése szerint. A fák és a növények csak bizonyos lehetőségeket és jellemvonásokat fejleszthetnek ki; az ember azonban bármilyen erőt és tehetséget kialakíthat, amelyet valaki, valahol, valamikor már megmutatott a világnak.” (Wallace D. Wattles)

Ezalatt a néhány hónap alatt sokat fejlődtem szellemileg és fizikailag is. Az elméleti foglalkozásokon olyan dolgokat sajátítottunk el, amit a mindennapi életben is használunk. Például, hogyan kezeljük a feszültséget, indulatot, és miképp előzzük meg ezek következményeit. A gyakorlati rész a lovaglás volt. Megtanulhattuk a lovaglás három fő szabályát: elengedettség, egyensúly és a ló mozgásának követése. S ami a legfontosabb – és ezt a három szabályt összekapcsolja –, az a mosoly. Szomorúsággal tölt el, amikor belegondolok, hogy ennek a lovas sportprogramnak vége. Olyan közösséggé kovácsolódtunk, amiben jó volt lenni. Az idő múlása nagyon gyors, de én szívből remélem, hogy ezek a barátságok, kapcsolatok, amelyek köztünk kialakultak, hosszútávra szólnak.”

Török Benedek elmondta, hogy sok új barátra tett szert és számtalan hasznos dolgot tanult meg ezalatt a néhány hónap alatt a sportprogramban.

„Ez idő alatt kevés olyan dolgot hallottam, amit már eddig is tudtam. Nagyon sok, számomra teljesen ismeretlen tudásra tettem szert és fejlődtem benne, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Szerintem, ami nekem nem sikerült, az az, hogy leessek a lóról, és pont ez az, ami a legjobban sikerült, hogy nem estem le. Az elméleti foglalkozásokon legtöbbet saját magunktól tanulhattunk, tehát önismeretet gyakoroltunk. Megtanultuk továbbá, hogyan kezeljük az indulatainkat bizonyos helyzetekben. A gyakorlati foglalkozásokon elsajátíthattuk, hogyan kell a lovakkal összhangba kerülni, és gyakorolhattuk a lovasíjászatot is. Most, hogy vége a programnak, én továbbra is minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy lovagolhassak, mivel nagyon tetszett.”

Molnár Ábel számára szintén az egyik legfontosabb dolog, hogy új barátokat szerzett, és értékes új dolgokat tanulhatott meg.

„Sokat tanultam és fejlődtem a lovaglás elméleti és gyakorlati részén egyaránt. Sajnos nem sikerült mindegyik lovon vágtáznom. Leginkább az tetszett, hogy az esések alkalmával sok tapasztalatot szereztem. Megtanultam elmélyíteni, elengedni a testemet, tetszettek a relaxációs gyakorlatok és a különböző játékok is. A gyakorlati rész is nagyon összetett volt. Megismerkedhettünk a lovak jármódjaival, a lovaglás különböző műfajaival. A program végén legjobban a kihagyott alkalmakat sajnálom.”

Miközben olvastam, hallgattam a rengeteg élményt, érzést, gondolatot, kicsit beleélhettem magam a történetbe. Nagyszerű lehetőség volt ez a gyerekek számára. Az Ildikó által vezetett elméleti, mentálhigiénés műhelymunka, illetve az adrenalinnal és kemény munkával teli gyakorlat, Margitics Erik és Margitics Emőke irányításával. Az utazás pedig már csak hab a tortán, ami teljessé tette a programot.

Beszélgetésünk végén Ildikó szeretné kifejezni háláját mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak a lovas sportprogram megvalósulásához:

„Köszönjük Vajda Rudolfnak, hogy fogadott minket az El Bronco Ranchon, ahol kipróbálhattuk milyen a westernlovaglás. Számunkra teljesen új volt ez a stílus. A résztvevők már első nap bemutathatták mit tanultak szeptember óta. A feladat lovasíjászat volt. A baranta foglalkozásoknak köszönhetően, melyeket Szilaj István, a Petőfi Program ösztöndíjasa tartott, a csoport minden tagja megtanult íjászkodni. Most lóhátról kellett eltalálni a célpontot. Büszkén figyeltem a diákokat, akik ügyesen helytálltak! Hálás vagyok a támogatóknak, hogy megvalósíthattuk ezt a különleges, értékes programot!”