A lovak gyógyítják a testet és a lelket is

   

A Bethlen Gábor Alap és Grezsa István korábbi miniszteri biztos támogatásának köszönhetően 500 foglalkozást tartottunk idén tavasz óta fogyatékkal élő gyerekek számára. Sokan közülük menekült családból érkeztek, de esélyt adtunk a helyi családoknak is, akik szintén nehéz helyzetben vannak. Különböző sorsokkal találkoztunk, voltak küzdelmes alkalmaink és voltak vidámak, kedvesek.

A háború kezdete óta nagyon sok minden megváltozott körülöttünk! Vannak, akik elmentek, akiket hiányolunk és vannak új ismerőseink, új lovasaink. A háború elől menekülő családok között megismertünk néhány nehéz sorsot, de úgy látjuk, hogy azok vannak a legnehezebb helyzetben, akik fogyatékkal élő gyermekekkel menekültek el, hagyták hátra eddigi biztonságos, meleg otthonaikat, hogy új életet kezdjenek távol az eddig megszokott környezettől.

A számomra legnehezebb, megdöbbentőbb az volt, amikor az ikrekkel találkoztam. Az édesanyjuk orvos, a mai napig nem tudja mi történhetett a fiúkkal, a diagnózist a legjobb külföldi orvosok sem tudták meghatározni. Nehéz elfogadni, hogy a gyerekek nem beszélnek, pedig már elmúltak 4 évesek. Az egyik kicsit fejlettebb, mint a másik, de mindketten nagyon el vannak maradva korukhoz képest. Sajnos a beszédet is alig értik. Rengeteg fejlesztésen vettek eddig részt, ez a helyzet rettentően nagy kihívás a számukra!

Két olyan esettel is találkoztunk, mikor a fogyatékkal élő gyermek édesapját elvitték harcolni. Sajnos az emberek nem ismerik a jogaikat, nem tudják, hogy ebben a helyzetben mi az, amit megtehetnek velük és mit nem.

Legnagyobb fájdalmunk, hogy örökre elbúcsúztunk az egyik legkedvesebb kis lovasunktól, aki kitartóan és rendszeresen járt hozzánk. Sokat szenvedett, de mégis mindig vidám volt, minket is megnevettetett, felvidított. Nagyon hiányozni fog a huncut mosolya.

Tíz alkalom kevés ahhoz, hogy meggyógyuljon valaki, de ahhoz elég, hogy lássuk, hatékony ez a módszer a gyerek számára, érdemes folytatni a fejlesztést. Sokan kérik, hogy a tíz alkalom után is jöhessenek. Aki kitartóan és rendszeresen jár, annak megadjuk a lehetőséget, hogy folytathassa a támogatott foglalkozásokat. Nagyon sok függ a szülőktől, vállalják-e a beutazást, van-e szabad idejük arra, hogy elhozzák a gyereket a lovardába. Ez nem olyan egyszerű, mikor valaki több műszakban dolgozik vagy van otthon egy kistestvér. Ennek ellenére nagyon sok szülő vállalja akár a hosszú utazást is ahhoz, hogy gyermeke fejlődhessen, állapota javuljon.

A szülők nevében is hálásan köszönjük a támogatást, mely sok gyereknek és családjának nyújt komoly segítséget!

M. I.